Amikor nem volt még rá precedens, amikor nincs még válasz, amikor a meglepődés olyan erős, hogy aggállyá alakul.
Az történt, hogy felhívtam ma este az egyik, még klasszikus darabokat játszó színház ültetőjét, ugyanis csütörtök este elektromos rollerrel szándékoztam színházba menni. Teljesen járható útnak láttam. Mivel összecsukva kis helyen is elfér, az volt az ötletem, hogy a ruhatárba leadom. Azért egy halk hang a fejemben egyre csak azt pusmogta, hogy érdemes lenne rákérdezni, hogy egyáltalán bevihetem-e. Különben blama...
Egy erőteljes hangú idős hölgy válaszolt a hívásomra. Ismertettem az elképzelésemet, amit csak rövid reakcióval fogadott:
-Hááát, nem tudom... Háááát bőröndöt, meg tolókocsit szoktak, de ilyeeet... Háááát...
Éreztem, hogy nem akar direktbe nemet mondani, de nagyon bizonytalan és aggódik, miféle szerzet lehetek. De bűbájosan terelgetett:
-Nem lenne komfortosabb, gyorsabb tömegközlekedéssel? Ilyet még tényleg nem tapasztaltam.
-Hát, nekem éppenséggel körülményesebb úgy, de megértem és ha jól érzem, jobb lenne, ha nem én vezetnék be egy ilyen újítást.- válaszoltam.
-Ez az a fajta, amit az utcákon is látni mindenfelé? - azért még belekérdezett. Kíváncsi volt. Szerintem látta maga előtt az úton-útfélen magára hagyott, rendetlenséget, kellemetlenséget okozó mediterrán gyümölcsös darabokat.
-Igen olyan, csak ez nem bérelt. Ne tessék aggódni, értem én, megyek akkor a megszokott módon.
-Igen-igen, a kedélyek zavartalansága végett csak öltözzön fel szépen és jöjjön inkább a hagyományos eszközzel!
Ezen a ponton nagyon meglepődtem. Hűha, nagy a zavar az éterben, a generációk között. Csak a járművem miatt már érezhetően egy szakadt farmeres, pólós, edzőcipős színházi öltözetre számított. Ledöbbentem. El is oszlattam gyorsan a kételyeit:
-Ne tessék aggódni, rolleren is az alkalomhoz illő, elegáns ruhában érkeztem volna. Attól, hogy modern a járművem, még ismerem a színházi etikettet.
Elkezdett kacagni, olyan felszabadult és jóságos volt. Ő is rádöbbent a világunk faramuci katyvaszának nehézségeire, veszélyeire.
Megköszöntem a kedves segítségét, erre váratlanul, mintha már ezer éve ismerne és a lakása alatt felnőtt lány lennék:
-Rendben Drága, puszi!
Drága. Oké, még egy idős, klasszikus városi hölgytől vehető egy teljesen megszokott megnevezésnek is, de PUSZI!? Közvetlen és barátságos. Nem csakhogy megcsendült az egymás megértésének harangja, hanem át is léptük a szakadékot és az előítéleteinken túl megpróbáltuk megérteni és elfogadni a másik nézőpontját, szituációját,
Felszabadultan vigyorgok, annak ellenére, hogy nem valósíthatom meg a tervemet, mert nagyobb dolog történt.
Azért azt nem mondom, hogy más alkalommal nem próbálkozok be azzal, hogy leadjam a ruhatárban, mert csak piszkálja a fantáziámat. Sőt, meg is fogom tenni, mert hiszem, hogy van a régi és modern kor között egy olyan mezsgye, ahol egy érdekes, friss, újító, de a hagyományokat, értékeket tisztelő szemlélet ötvözhető.
Kicsit azért az is foglalkoztat, hogy nem lett volna talpraesettebb, magabiztosabb lépés, egyszerűen kérdezés nélkül meglépni, mert biztos vagyok benne, hogy minden akadályozás nélkül, készségesen segítettek volna ott helyben.
Kép forrása:https://lahstalon.org/staff_profile/emily-zhu/ https://lahstalon.org/staff_profile/emily-zhu/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
