naprapacs

Egy lány és egy fiú szerelembe esnek. Az egyenlet a következő: 1+1=1. Matematikailag nem stimmel, de mégis így van. Aztán telik-múlik az idő és kiderül, hogy ehhez az egyhez szerteágazódóan sok törtrész is tartozik. Tehát 1=1+x, ahol x 1-től három jegyű számig terjedhet és x halmazába tartozhatnak rokonok, barátok, ismerősök, háziállatok. Egyre kacifántosabb ez a kapcsolati algebra.

Kémiai tényezők is belejátszanak az egyenletbe, ami végképp megbolygatja a rendszert. Bizonyos elemek jól vegyíthetőek, mások taszítják egymást vagy veszélyes elegy keletkezik belőlük.

Szóval adott egy fiú és egy lány, két nagyon különböző család sarjai. A lány kötődőbb, de kilóg a családi egységből. A fiú önállóbb természet. Bármennyire is szereti a lányt, nem érzi szükségesnek a lány barátaival, családjával szorosabb köteléket kötni, vagy egyáltalán megtalálni a közös hangot. A saját kapcsolati hálója annál jobban érdekli, fontos számára ez a domináns, biztonságos közeg.  Így a lány keresi meg ebben a társaságban a szerepét, helyét. Időről időre feljön ez a sérelem veszekedések alkalmával. Belül forr valami.

Közben az élet úgy alakul, hogy a lány, aki mára néni lett, szintén elbizonytalanodott, megkérdőjelezte, mi is tartja össze a rokonsággal, van-e kapocs, kapaszkodó a genetikai vonalon kívül. A születésnapi köszöntések, ünnepek inkább stresszt, frusztrációt jelentettek. A fő összetartó elem a gépezetben lazulni látszott.

Aztán a fiú, aki közben bácsi lett, elvesztette a szüleit. Ez már magában olyan szakasza az életnek, amit el sem akarunk képzelni, megélni végképp nem. Valószínű azonban, hogy egy ilyen tragédia megnöveli a gyökerek iránti igényt.

Habár saját kis családjuk úgy működött, mint egy burokszerű, idealista külön univerzum. Olyan erős kötelékkel, amiben egyesül a "csak mi vagyunk egymásnak", "mi bízhatunk meg egymásban", ,,egy mindenkiért, mindenki egyért" jellegű egymásra utaltság. Gyönyörű, irigylésre méltó, különleges. Büszkék is mindannyian erre. Azonban a biztonság egy bizonyos fokon korláttá válhat. Meg is történt. 

Második biliborító tényező, hogy egyik gyermekük világának mozaikra hullása felgyújtott egy nyomozólámpát és vakítóan szembevilágította őket. Olyan vakító, hogy egy pillanatra minden elhomályosodik, de amint magához tér a szem, tisztábban lát, mint valaha. Észrevesz olyan részleteket, amik felett eddig könnyelműen átsiklottak. Fájdalmas, de nagyszerű felismerések sora következett. Dominóhatás. De aki  játszani akar, nem rest felállítani a lapokat, tanul az előző játékmenet kimeneteléből.

Ezzel párhuzamban bővült a család és az új tagok frissességet, életörömet hoztak magukkal. Tanítanak minket, összefognak. 

Nem tudni, hogy ezek játszottak-e közre vagy valami más, de örömteli újításra kerülhet hamarosan sor. A bácsi előállt egy ötlettel. A fiú, aki anno minden hasonlótól tartózkodott, önként rukkol elő azzal, hogy legyen több nagy családi program, akár többnapos is. 

Tudom nagyon közhelyes, de a megoldókulcs a szeretet, ebben az egyenletben és a valahová tartozás, egység vágya. Az, hogy meg próbáljuk megérteni a másik baját és örömét, mellette vagyunk mindkettőben és kérdés nélkül segítő kezet nyújtunk. Ez lehet a család alapja. A világ egyik legértékesebb szerződése, amit velük kötünk.