A kisnyúl megnőtt és az a helyzet, hogy a füle másként áll, mint ahogy azt az egyetemes nyúlhatározóban leírják. Ez nyúléknál komoly presztízskérdés. Egész életében látszott, hogy valamicskét eltér a többiekétől, de edzette éjjeleken át az adott izmot, hogy be tudjon illeszkedni. Kapott fülmerevítőt is, ami biztonságot adott, tartotta, be tudott olvadni. De feszítette is. Szerették, mert jólnevelten besorolt a nyúltársadalomba és igyekezett megfelelni az elvárásoknak.
Aztán egy napon minden ellenállás ellenére fogta magát az a fül és önálló életre kelt, megváltozott. Csak nemrég lett más, szinte rá se ismernek. Neki is furcsa ez a változás, de érzi, hogy ő így válik azzá, akinek lennie kell. Nem könnyű, hisz másként kap a szél a fülébe, máshogy hajlik mikor alszik, répaszedés közben meg összesarazza. De ő élvezi, még ha nehezebb is. Felszabadultabb, boldogabb.
Kínozza viszont, hogy a füle formája ennyire meghatározó. Úgy szeretné, ha elfogadnák így. Ő ezen az úton haladna szíve szerint tovább. Ha a pamacsa is kicsúcsosodik, mert az a természete, hát elfogadja úgy, mert felismeri, hogy ő ilyen, ez az értéke. Nyúlplasztikára nem fizet be.
Tény, feszeng és fél, hogy mutat majd a családi, baráti fotókon. Szerepelhet rajta egyáltalán? Bízik benne, hogy rálel hasonló, őt kiegészítő nyuszipajtásokra és azok is, akik elsőre értetlenkednek, elfogadják. Megérteni nem kell.
A kiskacsa is boldog lett a hányatott sorsú évek után. Akkor talán a kacskafülű kisnyúl is büszkén vállalhatja magát.
Forrás:
https://i.pinimg.com/originals/96/d7/64/96d76433c23e4fbfe3fdd8decdb6a052.png
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
